2014. 08. 24.

Hajnalban - a hajnalról

Még sötét volt négykor, amikor ébredtem. Igaz még nem kellett volna úgy igazán magamhoz térnem, de újabban mindig akad valami, ami aztán végképp kiveri a szememből a maradék kis álmot. Most pl. a makkám volt az, mert már elérkezettnek látta az időt, hogy megkapja a szokásos jutalomfalatját.
Na ezután kezdődött a szösz-mösz, a ténfergés, mélázás. Most még azt is megtettem, hogy valóban gatyába ráztam magam és kimentem az erkélyre a frissen ültetett virágaimmal beszélgetni és vártam kelet felől a derengést.. Megérkezett. Hozta magával azt a gondolatot, hogy keressek egy szép idézetet a hajnalról, amivel végül egy szép képet felruházhatok. Ez lett a végeredmény:
De itt egy másik szépség, ami sajnos nem fér egy szép képre:
Amikor a nap feljön, az Úristen mosolygását látom (...) és az Úr mosolyát látom akkor is, amikor a nap lemegyen. Az Úr mosolygását látom a holdon is, s szemének derűs csillogását minden kicsi csillagban. Az ég kékségében az örökös tisztaság szent törvényét látom, s a tovaszálló gondoskodó szeretetet, mely éltet bennünket tisztító esőkkel. A szélben az Ő szent leheletét érzem, mely naponta tisztára mossa a lelkemet a szenny kísértéseitől.
* Wass Albert *


2 megjegyzés:

Agnes. írta...

Akkor nem csak en beszelek a novenyeimhez, foleg viragokhoz:)
Szepen irtad le a hajnalod, lathatoan:)

G.Marta írta...

Ágikám, köszönöm, hogy benéztél és még szóltál is hozzám, így legalább tényleg biztos lehetek benne, hogy nem bántottalak meg.
Ölellek szeretettel!♥♥

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...