Hanyatlóban...vagy mégse?

A múlt hét elején egy reggelre nagyon fájt a derekemhátamcsípőmlábam, így egyben az egész. Így jó ideig szinte csak vízszintes helyzetben működtem, aminek nap, mint láttam az itteni eredményét.
Volt pár bejegyzésem korábbról jegelve, az most nagyon jól jött, hiszen új mondanivalóm csakis az állapotom körül forgott volna. De már látom, pont ideje volt a javulás útjára térnem, mert én nem látogattam másokat, így én is hanyagolva lettem. Nincs mit tenni, el kell fogadni, ilyen a virtuális világ. Lógtam én a neten mit is tehettem volna, de oldalvást fekve nem könnyű reagálni semmire. Így maradt az olvasás, a szerkesztés, mert az úgy is ment, hexensussztól gyötörten.

"Aki hallgat, azt elfelejtik;aki nem foglal állást, azt szaván fogják;
aki nem halad többé, az hátrál;
aki megáll, azt felülmúlják, megelőzik, eltapossák;
aki megszűnik gyarapodni, az máris hanyatlik;
s aki félreáll, az lemond az életről:
a változatlan állapot a vég kezdete."
❈Amiel: Emberi gondolatok❈

Valóban így lenne?

Ettől most jobb is eszembe jutott:DDD Csak a kacara kedvéért!

Egy férfi betér a kocsmába és kér két felest.
A két pohárral egyedül koccint, majd egymás után kiissza mindkettőt. Ez így megy egy héten át minden nap.

A kocsmáros egyszer megkérdezi a vendégtől:
- Uram, van nekünk decis poharunk is, miért nem abból kér egyet?
- Azért, mert van nekem egy cimborám, akivel koccintani szoktam, de most kórházban fekszik. Hát, most helyette is én iszom.
Eltelik néhány nap, egyszer a férfi a szokásos két feles helyett csak egyet rendel. Meglepődve
kérdezi tőle a kocsmáros:
- Hogy-hogy most csak egyet kér? Talán meghalt a barátja?
- Nem, ő jól van, csak én szoktam le az ivásról.

************************