2014. 09. 20.

Elmentek...

Első színházbérletem idején volt kezdőszínész Miskolcon Sztankay István. Mi akkor kezdtük a középiskolát, szerelmes volt belé a diáktársadalom szépneműje kivétel nélkül. Talán csak két, vagy három évadot játszott akkor városunkban, utána csak filmekben, később színházi közvetítésekben láthattam, de érdeklődésemet személye, pályája iránt az első élményeim alapozták. Szerettem a játékát, orgánumát, ami összetéveszthetetlenné tette a szinkron világában.

Mint számtalan vidéki embernek, nekem sem volt szerencsém látni Őt  budapesti szerepeiben élőben, ahogy Avar Istvánt sem, aki másik nagy kedvencem volt. Őt is csak filmbéli szerepei és a színházi közvetítések alapján sorolhattam  azok közé, akik miatt leültem egy filmet, szinházat megnézni, de még a rádióközvetítéseket is meghallgatni, mert az Ő bársonyos hangja is kitűnt a sok közül. Voltak emberek az életemben, akikre felnéztem ilyen, vagy olyan okból. Avar István is ilyen volt.

Elmentek mindketten. Ott fenn olyan társaságba kerültek, ami a földi ember számára már megismételhetetlen. Nyugodjanak békében!

De Őket legalább ismertük, ha vidéken is éltünk, értékelhettük tehetségüket. De a mostani fiatal, felnövő generáció kit ismerhet meg? Talán a celebvilágot fogják sztárolni?? De eltünt a most élő színésztársadalom lehetősége is az ismertségre. Nem hiszem, hogy nincs közöttük  Bulla Elma, Tolnay Klári , Darvas Iván, Sztankay István, Avar István - és még  egy ideig sorolhatnám - utódja, csak éppen nincs lehetőség számukra az ismertséget kivívni. Nagyon nem jól van ez így!! A mélyponton vagyunk. Vagy van ettől még lejjebb is? Lehet lejjebb is?

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...