Hogy kerül a csizma az asztalra??

Töredelmesen be kell vallanom, hogy ha az utam ide vezet, az első dolgom, hogy megnézzem a statisztikámat.

Le sem tudnám tagadni gazdasági múltamat, számomra a számok mindig is sokat mondtak, mondanak(persze ha nem olyanok, mint a KSH legújabban ömlesztett adatai!).
Aztán látva a napi, heti statisztikámat, elmerengek...pl. azon, hogy létezik, hogy szinte a kezdetek idején az uborka jótékony hatásairól
közzétett posztom a mai napig listavezető télen-nyáron. Rajta kívül van 5-6 bejegyzésem , ami vele együtt szinte állandó. Tényleg ez lenne a valóság? Korábban az oldalsávban volt a kedvelt bejegyzések listája nekem is, de pont ezért szüntettem meg, mert azt gondoltam, hogy az ide betérőt nagyban befolyásolja.  A helyzet azóta is változatlan.
Tudom, hogy keresőmotorok segítségével találnak ránk a Kedves Olvasók, persze a hűségeseket kivéve.  De azok hogyan működhetnek, ha jórészt jelenleg is a 2012-13.évi bejegyzéseimmel találnak rám?

Ugyanakkor nagyon tudok neki örülni, hogy segítségükkel távoli országokból is benéznek hozzám. Tudom ez lehet véletlen, meg egyszeri alkalom, de az már repeszti az egomat, amikor huzamosabb ideig feltételezhetően ugyanez az olvasó(k) kitart(anak) mellettem. Ekkor szokott bennem keresztben megállni a kérdés, hogy vajon hogy kerül a csizma az asztalra? Vajon mi érdekelheti az én csalamádémból? Mert el kell ismernem, hogy az én blogom egy vegyes-vágott savanyúság, ami néha próbál derűs lenni.
De azt is jó lenne tudni, hogy ugyanazzal a kereséssel (Pl. 1-1 verscímmel miért nem a a verses blogomban találnak rám, még mindig a jó öreg(?) Reménykeltő van találatként felkínálva? Itt a régebbi blogok élveznek előnyöket?

Szoktam pl.azon is töprengeni, hogy miért van az, hogy verses blogomat Amerikában többen olvassák(bár el kell ismernem, hogy ott sem elegen!), mint itthon, vagy a környező országokban.  Nos lássuk be, a számok elég sok mindent elárulnak, de sok mindent el is hallgatnak Ha ezek nem lennének, már rég feladtam volna, mert visszajelzést alig-alig kapok, ezért feleslegesnek is gondolnám. Szépítve egy kicsit, ha nem is felesleges, csupán egy csepp a tengerben, amit csoda, hogy egyáltalán megtalálnak.

Így egyelőre, amíg egészségem engedi, folytatom, mert nagy szükségem van rá, hogy napi feladatom legyen, mivel csupán ez zökkent ki a tespedésből, ami az évek óta tartó bezártságom eredménye.

Íme egy kis ízelítő a verses és az idézetes blogomból, amikhez a fenti oldalakra klikkelve juthatsz:

A képeslapok között pedig ha szétnézel, találhatsz névre szóló névnapi üdvözletet is, hátha egyezik az izléseddel. De ezekből ha igazán személyest szeretnél, írd meg az elképzelésed és én megpróbálom megvalósítani.

 

Dsida Jenő:Kívánságom

 A jó Isten tán nékem is meghallja

Egek felé kiáltó hangomat,

Midőn Teérted fordulok Hozzája

Hiszen nem kérek Tőle én sokat:

Kérésem csupán egy rövidke mondat

És minden, minden belefér:

Az élet szürke, csapkodó sarában

Lelked maradjon mindig hófehér!

Ha járva-kelve hallom a világot,

-Hazugság minden második szava,-

A szivem fáj és vágy ébred fel bennem,

Hogy fülem inkább mitsem hallana,

Egy oly világon vágynék akkor élni,

Mely mindig-mindig igazat beszél:-

E csúnya, piszkos, e hazug világban,

Lelked maradjon mindig hófehér!

Ha ketten, hárman néha összejönnek,

Miről is folyhat köztük a szó-beszéd?

Egy másik ember lesz az áldozatjuk,

Kinozzák, szúrják, gyilkolják szegényt.

Midőn ezt hallod, fuss, szaladj el onnan,

A szó mielőtt még lelkedhez ér: -

Rágalmat szóró, pletykázó világban,

Lelked maradjon mindig hófehér!

És itt legyen egy ima is a verses blogomból, ami így estefelé igazán aktuális:

Este, amikor lenyugszik a nap,

Téged, Istenem, megszólítalak,

égi Atyám, hála Néked,

dicsérlek és áldlak Téged.

Az én családom mindig Te védjed,

lakjon közöttünk szent békességed,

égi Atyám, hála Néked,

dicsérlek és áldlak Téged.

És majd amikor reggel új nap jő,

Tőled, Istenem, jöjjön az erő,

égi Atyám, hála Néked,

dicsérlek és áldlak Téged.

Amen