2014. 05. 26.

Öreg szívem

Róna Katalin szép gondolatai, amik nem klappolnak rám, mert sajnos nincs két gyermekem, sem unokám, de ettől függetlenül annyira az én gondolatimat is tükrözik és hogy szívesen megosztom Veletek:

Öreg szívem, mint vén hegedű húrja,
megkopott már, nem cserélhetem újra!
Az idő elszállt, csak emlékeimből élek,
sírva, kacagva néha vissza-vissza nézek.
Mit tettem én? Mennyi jót, vagy rosszat?
Istenem még milyen feladatokat oszthat?
Öreg szívem, mint vén hegedű húrja,
megkopott már, ki tudja, meddig bírja?
A legnagyobb kincs, mit életemben kaptam,
két szép gyermek, kiknek életet adtam.
S, most végre már nagymama is lettem,
kis unokámat nézve, csak félve kérdezem:
Mondd Jó Uram, mennyi időt adsz még?
Láthatom-e hogy nő ez a kis csöppség?
Ígérem én, hogy jó bárányod leszek,
amit csak kérsz én mindent megteszek!
Csak még egy kis időt adj énnekem,
nézzem, hogy boldogul mindkét gyermekem!
Öreg szívem, mint vén hegedű húrja,
megkopott már, de talán még elbírja!
Tisztességgel elvégzem a munkám,
ott vagyok, ahol éppen szükség van rám.
Öreg szívem, mint vén hegedűn a húr,
elpattansz te is, ha úgy dönt majd az Úr!
 

3 megjegyzés:

Monika írta...

Drága Mártám! :"A legnagyobb kincs, mit életemben kaptam,
a szép gyermek, kinek életet adtam."---átírat a te életedre.
Nagy áldás vagy!!!!!!és ezt őszintén írom.

Éva írta...

Nagyon szép megható vers! De szerintem a szív nem öregszik soha, legfeljebb elfárad kicsit!
A vers szép de szomorú, most hozzál inkább vicceket neked is jobb meg úgy érzem hogy nekem is!:)

G.Marta írta...

Drága Mamkám, köszönöm szavaidat!!
Évikém, a Tieidet is és fentebb kívánságodra, mert a vendég óhaja parancs!!

Köszönöm a látogatást!!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...