Májusról

Ma a Fagyosszentek első napján és nevéhez igazán méltó időben szeretném dicsőíteni a májust, az egyik kedvenc hónapomat. Kedvencem, mert visszavonhatatlanul elérkezik vele a végkifejlet, az üdeség, a szépség, a harmónia a természetben. Ilyen ragyogó színe a zöldnek, a pirosnak, fehérnek csak jövő májusban lesz.
Sajnos csak most találtam ezt a csodálatos idézetet Fekete Istvántól egyik kedvencemnél.  Sajnálom, hogy valamilyen oknál fogva ez a szép, mesébe illő leírás a kikeletről nem került korábban a gyűjteményembe, pedig nagyon szerettem, szeretem FI műveit. Első élményem a Kele volt, szinte gyerekként, aztán jött sorba a többi.
Sokat olvastam Tőle, de nem eleget, mert az ő leírásai a természetről olyanok, mint a melengető napsugár egy csendes tavaszi eső után. Borús hangulatodban ha előveszed, hamarosan ott érzed magad egy napsütötte tisztáson, ahol elnyúlni támadna kedved.

"Aztán egy este szokatlan, meleg csend lett. A virágok illata megállt a csalitokban, s amikor feljött a hold, a berekszélen megszólalt egy fülemüle, olyan lágyan és olyan szépen, hogy lehunyta szemét az erdő, lehunyta szemét millió virág, még az öreg bagoly is lehunyta - bár agglegény volt -, mert mindenki tudta, hogy a nádas tündérrózsái között, a tó csillagos tükrében nászruhájába most öltözik a Tavasz felnőtt, szép leánya: Május. "