2014. 05. 12.

Májusról

Ma a Fagyosszentek első napján és nevéhez igazán méltó időben szeretném dicsőíteni a májust, az egyik kedvenc hónapomat. Kedvencem, mert visszavonhatatlanul elérkezik vele a végkifejlet, az üdeség, a szépség, a harmónia a természetben. Ilyen ragyogó színe a zöldnek, a pirosnak, fehérnek csak jövő májusban lesz.
Sajnos csak most találtam ezt a csodálatos idézetet Fekete Istvántól egyik kedvencemnél.  Sajnálom, hogy valamilyen oknál fogva ez a szép, mesébe illő leírás a kikeletről nem került korábban a gyűjteményembe, pedig nagyon szerettem, szeretem FI műveit. Első élményem a Kele volt, szinte gyerekként, aztán jött sorba a többi.
Sokat olvastam Tőle, de nem eleget, mert az ő leírásai a természetről olyanok, mint a melengető napsugár egy csendes tavaszi eső után. Borús hangulatodban ha előveszed, hamarosan ott érzed magad egy napsütötte tisztáson, ahol elnyúlni támadna kedved.

"Aztán egy este szokatlan, meleg csend lett. A virágok illata megállt a csalitokban, s amikor feljött a hold, a berekszélen megszólalt egy fülemüle, olyan lágyan és olyan szépen, hogy lehunyta szemét az erdő, lehunyta szemét millió virág, még az öreg bagoly is lehunyta - bár agglegény volt -, mert mindenki tudta, hogy a nádas tündérrózsái között, a tó csillagos tükrében nászruhájába most öltözik a Tavasz felnőtt, szép leánya: Május. " 

2 megjegyzés:

Mamka írta...

Nagyon szép! Nagyon szeretem én is Fekete I. könyveit!!!!!!! Lassan már olvashatja a Kislegény.:)

G.Marta írta...

Bizony, bizony4 Több is volt olyan közöttük(Pl.a Bogáncs)amin jól kisírtam magam. Hogy már gyerekként miért az ilyen szomorú
történeteket szerettem?? Vagy én voltam nagyon sírós?? Nemtom.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...