Elszomorító idő van...

 ...fáznak a rügyecskék, a madárkák. Bizony voltak már rügyecskék. Van egy virágládám az erkélyen, amiben kövirózsa és más pozsgások vannak, de van benne szappanfű is...és bizony szegényke nagyon megörült a szép időknek és elkezdett rügyezni. Ha lent van a földön, észre sem veszem, de a szemem előtt van.
Most az egész láda végig betakarva vagy 4 cm-es hóval és most is esik.

Én ilyen nagyhétre még nem emlékszem, de a húsvétunk sem lesz napfényesebb, ahogy a nagytudású meteomókusok ígérik. Szegény tulipánhagymáim az ablakban is elindultak, most állnak, toporognak. Nem merem melegebb helyre tenni, mert attól csak nyúlnának felfelé minden erő nélkül.

**A mag nem tudhatja, hogy mi fog történni; a mag soha nem látta még a virágot. És a mag el sem hiszi, hogy ott rejlik benne a gyönyörű virág lehetősége. (...) A mag eddig biztonságban volt, akár ezer évig is biztonságban lett volna - a csíra számára azonban rengeteg a veszély. De a csíra elindul az ismeretlen felé, a nap felé, a fény forrása felé, anélkül, hogy tudná "hová?" és "miért?" Hatalmas keresztet kell cipelnie, de a magot megszállta egy álom, és ezért nekivág az útnak. Ugyanilyen az ember útja is. Nagyon viszontagságos. Sok bátorság kell hozzá.**

Osho