2012. 12. 06.

Tegnap járt, engem is elvarázsolt


   Búcsúzik Télapó

Csomagol Télapó,
Lejárt az ideje.
Tenger sok a dolga,
kapkod, fő a feje.
Maradt egy kishó még,
jól becsomagolja:
-No, most márindulok-
Csendesen mormolja.
Messzire kísérik
a szarkák, verebek.
Cserregik,csipogják
-Télapó, ég veled!
Osváth Erzsébet
 
 Mese a Mikulásról
Erdőmélyen farakás,
ott lakik a Mikulás.
Piros arca, mint kalács.
Szakálla, mint a faháncs.

Csalogasd ki, énekelj,
mint kerengő hópehely.
Dalalj, dalolj havakat,
álmodj, applanod alatt.

Ne lesd meg a Mikulást,
rajta varázsos palást:
úgy látsz át a süvegén,
mint az ablak üvegén.

A puttonya fél vagon,
szánja vihar a havon,
éjszakába ne tekint-
meglesz reggelre a kincs.

Ott lakik ám a kalács
ízében a Mikulás.
Szeme, mint a hópehely,
hogyha csillog, énekelj!

1 megjegyzés:

Mammka írta...

Tüneményes verseket hoztál,köszönöm!!!!!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...