2014. 09. 13.

Az én nyárbúcsúztató történetem

...  a világoszöld-csíkos dinnyék honosításáról.

A 80-as évek elején történt - amikor az életemben minden fillér számított -, hogy csábítottak és elcsábultam egy TSZ-be főkönyvelőnek, úgy 50 km-re a lakóhelyemtől. Ami igazán nyomott a latba, az a csaknem 3x-os fizetés volt, + a háztáji.

Ekkor még fogalmam sem volt arról, mit takar ez a szó, de anyagi szempontból nagyon kecsegtetőnek lett  lefestve.

Első évben  nem foglalkoztam az "én háztájimmal", a TSZ termelt rajta búzát, végül nekem csak a költségek levonása után járó összeget kellett felvennem, ami nem volt kevés. A következő év volt a vízválasztó, amikor a főnökök elhatározták, hogy magokat fogunk termelni hazai és külföldi piacokra. Ebbe csak az foghatott, aki vállalta a kétkezi munkát. Én ez elől sosem szaladtam el, meg ami ott jövedelemnek be volt tervezve, hát az volt egy hatalmas mézesmadzag. Nosza, fogjunk mi is bele!!

Akkor még volt élő rokonságom, aki segített, meg a mostani barátosném is mellettem volt abban az időben is, és mindenkinek jól jött egy kis +. Petrezselyem magot vállaltunk, ami kétéves termesztésű, meg dinnyemagot.

Ez utóbbi az, ami miatt megemlegethettek(már ha bármiért is megemlegettek). Mi kereszteztük Micsurin módra azoknak a dinnyéknek a magját, amivel most van elárasztva a piac, az a sötétzöld sárga csíkos, vékony héjú fajta. Biztos termelték az országban máshol is, de akárhogy is, a mi kezünk is benne volt. Előtte kis hazánkban ilyen fajta dinnye nem volt, csak az a hatalmas méregzöld, 8-10 kilós kásás.

Ezt megelőzően nekem elképzelésem sem volt ilyesmiről, de belevágtunk, elvégre majd az okosok megmondják mit kell csinálni. Áldva legyen azoknak a helybéli asszonyoknak a  neve, emléke, akik szerettek engem ott annyira, hogy sokszor csak benyitottak az ajtómon és bejelentették:
- Mártika a dinnye bekapálva, vagy permetezve. 
Szóval nagyon-nagyon sokat levettek a vállamról, amiért örök hálával tartozom Nekik! Szerintem nagyon megsajnáltak, amikor csak álltam felettük és hüledeztem, ahogy járt a kezükben a kapa, mint a motolla.

No de tovább a dinnyemag termesztésről… A folyamat az ültetéssel kezdődött. Ez különösebb gondot nem jelentett, mert gép csinálta. Nekünk volt 6 sor ANYAdinnyénk és 4 sor APAdinnyénk. Nos, hallottál már ilyet kedves olvasóm??

Az ANYAdinnye palántáit ha jól emlékszem Görögországból hozták, ott ez kb. max.0, 5-1 kg-os baby dinnye volt sötétzöld, sárga csíkos, vékony héjú mézédes.
Az APAdinnye pedig a mi őshonos 8-10 kilós dinnyénk.
Ekkor tanultam meg a gyakorlatban hogy milyen a kétivarú növény, van hím és nőstény virága. A keresztezéshez az ANYAdinnye hím virágait naponta min. 2x le kellett szedni, hogy a méhek csak az APAdinnye hím virágairól tudják beporozni az ANYA nőstény virágait.

Ekkor jött ki rajtam először a pollen allergia, ami ennek a munkának egyenes folyománya volt, hiszen  naponta kétszer,  fél lábszárig gázoltam, vagy ...tunk a dinnyesorok között, orrommal fölé hajolva, töményen szívtam magamba a virágport. Ezen az éven májustól dec közepéig szakadt az orrom meg a szemem, de az orvosok bizony abban az időben(még mostanság sem) nem tudtak ezzel a kórsággal mit kezdeni.
De vissza a dinnyéhez…a virágszedés kb. 3 hétig tartott, ekkor lett az ukáz kiadva, hogy most minden pici kis képződményt meg kell gumizni, vagyis egy kis befőttes gumit kellett húzni a szárára. Ezt követően pedig azokat a kis képződményeket kellett leszedni az ANYA sorokról, amin nem volt gumi, hiszen azok már azután termékenyültek meg, miután a hím virágszedést abbahagytuk. Ezt kb. 2 hétig csináltuk, utána már lestük a kis picurkák növekedését. Nőttek is cseperedtek szépen, aztán elkezdtek érni is. És mit hallottunk?! Nem ehetünk a saját dinnyénkből, illetve az ANYÁkról. Mit tagadjam, loptuk a saját dinnyénket.
Azóta sem ettünk olyan finom dinnyét! Max. 2-3 kilósra nőttek és méz édesek voltak. Nagy kár volt ezt tovább keresztezni, mert ezekből  lehettek aztán azok a nagyok, amiket most árulnak, de ezek már korántsem olyan finomak, mint az első keresztezés volt. Vagy ezek még ugyanazok, csak már elkorcsultak? Ezt nem tudom, de az idei szezon dinnyéi köszönőviszonyban sem lehetnének az általunk termeltekkel.

Azt, hogy a dinnyéből hogyan lett végül a mag kinyerve, azt inkább nem részletezem, mert ez volt az a folyamat, ami után mi azt mondtuk, hogy többet dinnyét nem eszünk. És van, aki ezt azóta is betartja..

Visszanézve életemre én, az egyik "47-es" a sokmillió közül elmondhatom, hogy történelmi időket éltünk több szempontból.
Ehhez még ráadásként, néha furcsa, néha váratlan helyzetek elé állított az élet. Voltak kényszerpályák, de akadtak kalandként kezelhető vállalások is a boldogulás érdekében, különösen ha egyedül, családfenntartóként élted az életedet. A lehetőségeket vagy megragadtad, vagy elmentél mellettük. Akkor sem volt ez másként, mint mostanság, ha boldogulni akarsz. De hogy egy városi lánynak sosem jutott volna eszébe 18-20 évesen az életét tervezgetve, hogy ő még  dinnyemagot is fog termelni, az biztos! Tehát SOHA ne mond, hogy SOHA!!

1 megjegyzés:

Monika írta...

Elképesztő!!!!!!Milyen történeteket rejt egy élet! Szeretem,ahogy mesélsz!:)
"Mit tagadjam, loptuk a saját dinnyénket."-jól tettétek! Micsoda képtelenség volt az a határozat.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...