2014. 04. 26.

Lecsendesedve, ...

...de még ünnepi hangulatban számot vetek magamban. Időm, mint a tenger, ma is már hajnali 4-től kuruttyolok, csak nézek kifele a fejemből.
A nagyobb ünnepek elgondolkodtatnak, hogy vajon megérem-e a következőt. Tudom....a pozitív gondolatok,(...)másnak én is ezt mondom.
Minden esetre, ha még az élők sorában leszek, a szándékom más irányt vesz a böjtöt illetően. Mert ismerjük be, nem áldozat, ha olyasmirő
l mondunk le, ami egyébként sem fontos számunkra. Így vagyok én a húsevéssel. Nem vagyok vega, de el vagyok hús nélkül. Valahogy így lettem összerakva.

Bezzeg a sütike, a kekszecske a kávéhoz, na az mindjárt más!! Én bármikor odaadtam volna a húsadagomat egy szelet sütiért. Évekkel ezelőtt aztán bevezettem, hogy böjti időszakban az édességet vontam meg magamtól. Mostanság teljesen leszoktam az édességről(elvétve, nagy ünnepen bűnbe bocsátkozom egy kis sütivel, de egyébként nem), így már el kellett gondolkodnom, mi az amit tehetnék.
Az ötletet az a kórós, már-már beteges ragaszkodás adta, ami az egeremhez, klaviatúrámhoz fűz. Ha bármi miatt nem juthatok hozzájuk és nem gyepálhatom őket, elvonási tüneteim vannak. Tehát meg van a megoldás. Jövőre ha élek a netet fogom megvonni magamtól.

Ezt a sajátságos nézetemet az új papom családlátogatásán elmondtam, mikor ideköltöztem. Szerintem hallgatólagosan elfogadta, mert csak mosolygott az orra alatt, amikor felvezettem a témát. De egyébként is, őszintén szólva, hüleségnek tartom az egészet. Saját családunkban volt egy látszólag mélyen vallásos rokon, aki képes volt a templomban a szentelt víztől az oltárig térden csúszni és onnan csak áldozás után felállni, de templomon kívül fűre-fára, rokonára x napos böjtöket fogadott, ha esetleg nem úgy nézett rá, ahogy elképzelte. Tehát a böjttel gyónással, le lehet rendezni mindent?? Minden alávalóságot?

Na szóval én ezt elmondtam a papunknak, meg még más rendbontó nézetemet is pl. a gyónásról, meg a papokról, a templomi politizálásról(de erről majd legközelebb), mert mikor borítsa ki az ember a bilit, ha nem a halálra várva? És lássál csodát, meg lettem áldoztatva. Ebből én arra a következtetésre jutottam, hogy náluk is, bizonyos fejekben mocorog valami a katolikus vallás nonszensz dolgai iránt. Na de akkor miért nem tesznek ellene??

Amit most megtudtál rólam, meg ne tévesszen, mert ettől én mélyen hiszem és félem az én Istenemet és a halál mezsgyéjén járva fel vagyok rá készülve, hogy számot is kell adnom róla. Lehet, nem is olyan sokára!!

3 megjegyzés:

Monika írta...

Drága Mártám!!!!! Ölellek!!!
Én is úgy tartom,hogy az az igazi böjt,de erről a Bibliában is szó van, amikor attól tartóztatjuk meg magunkat,ami kedvenc dolgunk.Tavaly én is a netezéstől igyekeztem.És jót tett.
Jól tetted,hogy elmondtad a papnak.:)
Hálás vagyok,hogy békességed van!!!!!Ez a csoda! Az egyik!

Éva írta...

Az ünnepek utáni gondolatod hasonló mint nekem, bár nem tartom jónak.Arra gondolok most hogy nekem is általában az jut az eszembe hogy a következőt megérem-e? Pedig ilyenekre nem kéne gondolnunk, mert azt úgysem kötik az orrunkra hogy mikor.A böjtöt most kellően betartottam de ez szinte nem is volt áldozat tőlem, hiszen én sem vagyok nagy húsevő! Érdekes ötletet van a nettel kapcsolatban nem tudom hogy betudnám-e tartani? Addig is gondoljunk minden szépre jóra és semmi rosszat ne vonzunk-be! Szép hétvégét kívánok Neked!

Orsi írta...

Kedves Márta! De jó volt olvasni téged. Már rég nem töltöttem időt az internet előtt. Most hány napja pótolgatom olvasással. Köszönöm a szavaidat, gondolataidat. Áldjon az Úr sok - sok erővel, hittel, kitartással. Bár úgy látom mindez megvan.

A vicceket is olvastam jót derültem rajta! Kellett ez már nekem is.

Nagy-nagy ölelés!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...