Csodás napra ébredtem(tünk)....

...tegnap egy zavaró problémám (másnak semmiségnek tűnő) megoldódott, így rögtön szebb színben látom a világot....

  "Gyönyörű az élet, bár néha nem értem.
Vannak percei, mit nem kéne megélnem.
Én tehetek róla? Lehet, hogy igen,
de sok mindenről nem, ezt szívemből hiszem!
Az enyémben volt minden, szép és varázslatos,
pokoli, gyötrelmes, s néha iszonyatos.
Kaptam benne vágyat, szeretetet, álmot,
néha elfeledném az összes valóságot!
Sokszor volt fájó, csúfos az egész,
de talán most a rossz a múlt ködébe vész.
Most talán már jó lesz, minden pillanat,
valóra válhat egy meseszép gondolat.
Így kell már lennie! Elég volt a rosszból,
a félelmekkel teli, pokoli napokból!
Nem vagyok öreg(?), még, annyi minden várhat,
meg kellene érnem a rám váró csodákat!
Nem tudom, mi jön még, de szeretnék élni,
boldogan, vidáman szépeket megérni."
(Számomra ismeretlentől)

Eljött „Áldott szép pünkösdnek gyönyörű ideje”

 Tizenegyedik: Borivóknak való
IN LAUDEM VERNI TEMPORIS

Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje,
Mindent egészséggel látogató ege,
Hosszú úton járókot könnyebbítő szele!

Te nyitod rózsákot meg illatozásra,
Néma fülemile torkát kiáltásra,
Fákot is te öltöztetsz sokszínű ruhákba.

Néked virágoznak bokrok, szép violák,
Folyó vizek, kutak csak néked tisztulnak,
Az jó hamar lovak is csak benned vigadnak.

*Balassi Bálint*

 

A TV-ben semmi, helyette ajánlom, ezt a kedves filmet

2.rész

Viktóriát a fiatal királynőt a családja és a miniszterek ki akarják házasítani és három lehetséges jelöltet is meghívnak a születésnapjára, ami elől a királynő Párizsba készül szökni. Azonban Doverben elakad egy vihar miatt és itt találkozik egy fiatal diákkal...

Kedves kis limcsi...Jó szórakozást kívánok!!

Minden kedves Olvasómnak...

Csendben vagyok....

 „Létezik benned a csendnek egy olyan tisztása, egy rejtett szentély, ahová bármikor visszatérhetsz, és ott az lehetsz, aki valójában vagy.”
(Hermann Hesse)

Csak , befelé kell figyelnem, hallgatnom kell a belső tudatos énemre, s ha meghallgatom ezt a belső hangot, és minél mélyebbre jutok belső utamon annál tisztább érzésekkel szemlélhetem majd önmagamat és a körülöttem lévő világot.

Már nagyon régen kacarásztunk...

Az ember tudja ezer éve,
hogy gyógyító a nevetése.
A rekeszizmok rezegése,
a belső szervek ébredése!
Ne kérdezd, hogy tévedés-e?
Legyen az eszedbe vésve:
Ne kezdj hozzá sose késve.
Reggelire, és ebédre,
s ha készülsz a lefekvésre,
legyen időd nevetésre.

Aranyosi Ervin

***********

Házsártos, veszekedős anyósa volt a székelynek. Tudván ezt, üzent neki a helyi patikus, hogy van egy jófajta orvossága ez ellen.
A székely elment hozzá a szerért, s a patikus adott neki két hatalmas pofont.
- Na, ezt adja be az anyósának, mert az ő bajára ez a legjobb orvosság.
Legközelebb, amikor az anyós megint elkezdett kárálni, a székely szó nélkül pofon teremtette. S lám, az orvosság hatott, az asszony elcsöndesedett.
Amikor a székely ismét elment a gyógyszertárba, a patikus megkérdezte:
- No, használt a múltkor a gyógyszer?
- Hogy használt-e? Mihelyst beadtam egy porciót, nyomban meggyógyult. A második pofonra... (ezzel képen teremtette a patikust) ... már nem is volt szükségem, hát visszahoztam!

******

A rendőrök vizsgáznak. Bemegy az első, elé tesznek egy profilképet, amin oldalról van az arc fényképezve, azt kérik, hogy sorolja fel az ismertetőjeleit.
- Fekete göndör haj és egy füle van.
Azonnal kirúgják. Bemegy a másik is, neki is ugyanaz a feladata.
- Széles száj és egy füle van.
Öt is kirúgják. Mikor megy ki az ajtón, a harmadik jelentkezőnek odasúgja, hogy csak azt ne mondja, hogy egy füle van, mert akkor megbuktatják. Bemegy ő is, a feladat ugyanaz.
- Széles száj és kontaktlencsét visel.
- Bravó, bravó, ilyen rendőr kell nekünk! Most már csak azt árulja el, hogy miképpen jött rá a kontaktlencsére?
- Nagyon egyszerű volt, ugyanis akinek egy füle van, az nem tud szemüveget hordani.

******

Kedves Feleségem!
El kell ismerned, hogy 54 éves vagy, és vannak bizonyos igényeim, amit már nem tudsz kielégíteni.
Egyébiránt meg vagyok veled elégedve, mint feleséggel, és őszintén remélem, hogy nem fog megsérteni az, ha megtudod, hogy mire ezt a levelet megkapod én már a Grand Hotelben leszek a 18 éves tanársegédemmel. Éjfél előtt otthon vagyok.
Férjed.
Mire a hotelbe ér, a következő fax várja:
Kedves Férjem!
Te is 54 éves vagy, és mire ezt a levelet megkapod addigra én már a Breakwater Hotelben leszek a 18 éves úszómesterrel.
Mivel kiváló matematikus vagy, így könnyen beláthatod, hogy a 18 az 54-ben sokkal többször megvan mint az 54 a 18-ban.
Feleséged.

******

Brit orvosok megállapították, hogy a hideg sör rákkeltő hatású!
Ugyanis amikor ráöntötték egy alvó rákra, az rögtön felébredt tőle!

******

Kohn el akar adni egy kutyát Grünnek.
- Nagyon ügyes kutya - bizonykodik Kohn - akkorát ugrik, mint a Gellért hegy.
Grün megveszi a kutyát, de másnap már panaszkodik:
- Becsaptál Kohn, ez a kutya egyáltalán nem ugrik.
- Miért? A Gellért hegy ugrik?

******

Május, a Szűzanya hónapja

Tanmese Wass Alberttől

 Volt egyszer egy ember, aki az ő háza udvarán oszlopot épített az ő Istenének. De az oszlopot nem márványból faragta, nem kőből építette, hanem ezer, meg ezer apró csillámló homok-szemcséből, és a homok-szemcséket köddel kötötte össze.
És az emberek, akik arra járva látták, nevettek rajta és azt mondták: bolond.
De az oszlop csak épült, egyre épült, mert az ember hittel a szívében építette az ő Istenének.
És amikor az oszlop készen állott, az emberek még mindig nevettek és azt mondták: majd a legelső szél összedönti.
És jött az első szél: és nem döntötte össze.
És jött a második szél: és az sem döntötte össze.
És akárhány szél jött, egyik sem döntötte össze, hanem mindegyik szépen kikerülte az oszlopot, amely hittel épült.
És az emberek, akik ezt látták, csodálkozva összesúgtak és azt mondták: varázsló. És egy napon berohantak az udvarára és ledöntötték az ő oszlopát.
És az ember nem szitkozódott és nem sírt, hanem kiment megint az ő udvarára és hittel a szívében kezdett új oszlopot építeni az ő Istenének.
És az oszlopot most sem faragta márványból, sem nem építette kőből, hanem megint sok-sok apró homok-szemcséből, és a homok-szemcséket köddel kötötte össze.

Wass Albert Szentgotthárd, 1926. november 14

Anyák könnye

 A legszebb dolog anyának lenni.
Mindig csak szívvel cselekedni.
A rossz kedvet, bánatot elfeledni,
Csak a jóra koncentrálni.

Nincs szebb , mint mikor születik egy gyermek.
Boldogan megfogni azt a pici kezet.
mosolyogva látni, rózsaszirom szájat,
Fonott kalács pofit, apró, görbe lábat.

Piros kis orca, láztól fényes szemek,
Ennél fájóbb érzést el nem képzelhetek.
Maró aggodalom kíséri az utat.
Sűrűn emlegetve az égben az Urat.

Pár év és futkosnak, mint szilaj kiscsikó,
Majd a padban ülnek, mint eminens tanuló.
Pár mese esténként, mikor leszáll az alkony,
S, hamarosan a felnőtt kor kopogtat az ajtón.

Az idő oly hamar elszáll, felettünk.
Egy boldog percet sem sikerül feledünk,
S hiába is érik felnőtté a gyermek.
Az anyák, megnyugvást sohasem nyernek.

Könnyeik az égen csillagként ragyognak
emléket állítva, minden pillanatnak.
Begyógyítva, minden lélekölő sebet.
Beragyogva, a sötétkék májusi eget.

*Ismeretlen*

Anyák napja előestéjén

Istenke, vedd térdedre édesanyámat

Istenke, vedd térdedre édesanyámat,
ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt,
ki adtál életet, adj neki most álmot,
és mivel ígértél, szavadat kell állnod,
mert ő mindig hitt és sose kételkedett,
szájára suttogva vette a nevedet.
Én nem tudom felfogni, hogy többé nincsen,
s szemem gyönge hogy a semmibe tekintsen,
hová a fény is csak úgy jár, hogy megtörve:
helyettem nézzél be a mély sírgödörbe,
próbálkozz, lehelj oxigént, tüdőd a lomb!
Nem is válaszolsz, kukac-szikével boncolod,
amit összeraktál egyszer végtelen türelemmel,
csak csont, csak por, ami volt valamikor ember,
mivel nem csak Minden vagy: vagy a Hiány,
magadat operálod e föld alatti ambulancián.
Mi mit nyel el a végén, fásultan szitálod
a semmiből a semmibe a létező világot,
anyát és gyereket, az élőt s a holtat,
s mert Te teremtetted, nem is káromolhat,
csak sírhat vagy könyöröghet, hogy adj neki békét,
nem tudjuk, hogyan kezdődött, de tudjuk a végét;
én sem káromollak, hallgasd meg imámat:
Istenke, vedd térdedre édesanyámat! 

*Dsida Jenő*

Hajnali ébredés

Már derengett a hajnal, űzte az éjszakát,
Holdanyó ébresztgette álmából Nap fiát.
Ő felkelt lassan, s a fűszálakról csenve harmatot,
Fényesítve sugarait, szépen megmosakodott.

Belesve ablakomon csendesen rám talált,
Lágyan megsimítva bőröm a párnámra szállt.
Csukott szempilláim alá cinkosan bekukucskált,
Majd langy csókot lehelve arcomra, gyorsan továbbállt.

 * Purzsás Attila *