A legszebb dolog anyának lenni.
Mindig csak szívvel cselekedni.
A rossz kedvet, bánatot elfeledni,
Csak a jóra koncentrálni.
Nincs szebb , mint mikor születik egy gyermek.
Boldogan megfogni azt a pici kezet.
mosolyogva látni, rózsaszirom szájat,
Fonott kalács pofit, apró, görbe lábat.
Piros kis orca, láztól fényes szemek,
Ennél fájóbb érzést el nem képzelhetek.
Maró aggodalom kíséri az utat.
Sűrűn emlegetve az égben az Urat.
Pár év és futkosnak, mint szilaj kiscsikó,
Majd a padban ülnek, mint eminens tanuló.
Pár mese esténként, mikor leszáll az alkony,
S, hamarosan a felnőtt kor kopogtat az ajtón.
Az idő oly hamar elszáll, felettünk.
Egy boldog percet sem sikerül feledünk,
S hiába is érik felnőtté a gyermek.
Az anyák, megnyugvást sohasem nyernek.
Könnyeik az égen csillagként ragyognak
emléket állítva, minden pillanatnak.
Begyógyítva, minden lélekölő sebet.
Beragyogva, a sötétkék májusi eget.
*Ismeretlen*
Mindig csak szívvel cselekedni.
A rossz kedvet, bánatot elfeledni,
Csak a jóra koncentrálni.
Nincs szebb , mint mikor születik egy gyermek.
Boldogan megfogni azt a pici kezet.
mosolyogva látni, rózsaszirom szájat,
Fonott kalács pofit, apró, görbe lábat.
Piros kis orca, láztól fényes szemek,
Ennél fájóbb érzést el nem képzelhetek.
Maró aggodalom kíséri az utat.
Sűrűn emlegetve az égben az Urat.
Pár év és futkosnak, mint szilaj kiscsikó,
Majd a padban ülnek, mint eminens tanuló.
Pár mese esténként, mikor leszáll az alkony,
S, hamarosan a felnőtt kor kopogtat az ajtón.
Az idő oly hamar elszáll, felettünk.
Egy boldog percet sem sikerül feledünk,
S hiába is érik felnőtté a gyermek.
Az anyák, megnyugvást sohasem nyernek.
Könnyeik az égen csillagként ragyognak
emléket állítva, minden pillanatnak.
Begyógyítva, minden lélekölő sebet.
Beragyogva, a sötétkék májusi eget.
*Ismeretlen*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése