Nap, mint nap...

...a bajaimmal vagyok elfoglalva. Kúrálok, javulok, visszaesek...aztán kezdődik minden elölről. Az összes problémám közül talán a kötőhártya gyulladásból már sikerült kimásznom, a csípő és derékfájásom állandó, a folyikorromtüsszögökköhögök napról napra változik. Hol van, hol nincs.

Egyre jobban az a meggyőződésem, hogy a szellőztetések teszik be nálam az ajtót, esetleg visszatért a pollen allergiám. Hosszú évek óta nem volt, de most megint erre gyanakszom. Ma még ez az erős szél is tetézte a bajt, a fejembe hasogat és ezen a fajtán az Algopyrin sem segít. Tűrök neki.

Tegnap este kicsit jobban voltam, a konyhaablakomban megcsináltuk a tavaszt.
Sajnos a telefonom nem képes ennél többre(vagy rosszul állítom be), ha fénnyel szemben kell képet készíteni.
Itt a színek nem is érvényesülnek, de igazság az, hogy a szabad szemnek sem. Csak kívülről lehet látni színeiben az egészet. Nem kiabálós, pasztell színek és az állandó szúnyogháló sokat vesz el a szépségükből.

Most a fekvős napokon fedeztem fel ezt módszert, aminek a neve kikirami.  Az indítása olyan, mint az origamié, speciális hajtogatással indul, aztán a vágás már a készítő fantáziájára van bízva.
Ha kedvet kaptál hozzá, íme egy videó a hajtogatás titkáról és egy kép a mintákhoz: