..megjártam az onkológust. Mégis meggyőztem magam, hogy na, de,...szóval nem ártana, csak hogy tudjam, merre, hány centi.
Viszonylag hamar meg is jártam, de most, mintha átment volna rajtam az úthenger.
Kivételesen a vérvétel nagyon rosszul sikerült. Nem a szúrással volt baj, azt elsőre eltalálta, hanem a második kémcsőnél a vér megállt, még a vérhígító ellenére sem jött tovább. A nővér azt mondta, hogy túl nagy a kémcső, nagy a vákuum benne, az összekapta a vénát. Megkínoztak rendesen, mivel a problémás oldalam nem használható még vérnyomás mérésre sem. De a gyorslabor jó lett, az onkológiai holnap lesz meg, telefonon hívhatom, elmondják. Remélem, hogy ami fájdogál, valóban a csípőmtől fáj és nem mástól(erről nem is beszéltem a dokinak).
Keresztkérdésem a masszírozás miatt volt,....felejtsem el. Csak fekve, ülve gyógytorna lehetséges, hogy legalább szinten maradjak és nehogy a végelgyengülés vigyen el. Aztán jól előreszaladva az időben(febr.1-én lesz 5 éve, hogy először műtöttek), búcsúzóul bevallotta, hogy egy petákot le nem tett volna, hogy eddig fogok élni, majd kellemes karácsonyi ünnepet és boldog új évet kívánt. Na még ilyen sem volt az életemben, hogy ilyenkor és pont egy fiú kívánja ezt nekem. Remélem az Őrangyalkám szólt általa.
Én igazán csak holnap fogok megnyugodni, ha a leletem jó lesz. Addig izgulok.Ide rakok magamnak egy négylevelűt, az égieken kívül, most arra is szükségem van.
