Nem tudom mennyi adatott még nekem, de őrülök, hogy ezt még megélem... igaz, még nem értünk a végére.
Tóth Árpád
Kecskerágó
Az égen nyári fényözön;
De minden bokrot megelőzve
A kecskerágó már az őszre
Bíborsapkásan ráköszön.
Mintha lombjain csupa kis
Tündéri pöttöm püspök ülne,
S bíbor birétumban örülne,
Hogy mily szép még meghalni is.
Ó, áldott őszi tarkaság!
Szelíden búcsúzkodó lángok!
A néma domboldalban állok,
S nézem a bölcs kis dudva-fát.
Igen, igen, vergődni kár.
A sziromtépő vén mohóság
Hiába. Meghaltak a rózsák.
Ébredj békével, drága Nyár!
Tán nem találkozom veled
Többé. Mindegy. A szél megindul,
És ajakamra fú a lombbúl
Egy első hervadt levelet.
Érintésétől áhítat
Borzong át, mintha áldozónak
Nyújt ajkára az áldozópap
Hűvös ostyát. Lement a nap.
