Szeptember

A szeptember a régi római naptárban a hetedik hónap volt („septem” = hét), s ezt a nevét megtartotta akkor is, amikor már a kilencedikké lépett elő. E hónap (a hetedik hónap) 13-ik napja különösen szerencsétlen hírű volt a régi Rómában, ami ellen csak úgy lehetett védekezni, hogy az ember szöget vert a falba. Nálunk, Magyarországon főként szeptember utolsó napjának van rossz híre a nép között: ezen a napon nem ajánlatos vetni, mert akkor a vetés zöld marad és nem érik be.

A hónap régi magyar nevei: Mérleg hava, Szent Mihály hava. Az előbbi a Mérleg jegy szeptember utolsó dekádjában kezdődő uralmára utal (időszámításunk kezdetéig az őszpont a Mérleg csillagképbe esett), Szent Mihály arkangyal viszont a szeptember utolsó, és a Mérleg első dekádjának legrangosabb szentje. 

                                                        

Somlyó Zoltán: Szeptember(részlet) 

S kopogtatás nélkül benyit 

az ősz, adója legjobb jónak; 

az érett magzatot hozó 

anya: a kilencedik hónap. 

Szeptemberi áhitat(részlet) 

Érett belét mutatja, lásd, a dinnye, 

fehér fogától villog vörös inye, 

kövér virágba bújik a darázs ma, 

a hosszú út után selymes garage-ba, 

méztől dagadva megreped a szőlő 

s a boldogságtól elnémul a szóló. 

Kosztolányi Dezső