Most éljünk hevesen, ma, mielőtt
az álmos szemű ősz, frissen kacsint
a halványuló nyár színeire.
(Törpilla)
Csakhogy tudjuk, ki az a Törpilla, ezt írta magáról a poet.hu oldalon:
31 éves egyedülálló nő vagyok. A számtan világában dolgozom. Mögöttem hatalmas család ölelő karja, és a Világ, ami néha nem a legjobb arcát mutatja. Amikor a napok pörgésében elszédülök, leülök, és a versekbe menekülök. Olvasom őket, gondolkozok, és néha én is tollat ragadok. Ha pedig ez nem elég, fogom a teleírt lapot, és a strófákat, mondatokat, szavakat, a főoldalra, vagy egy blogba rakosgatom.
És amiből idéztem:
Felébredt az ősz
Most éljünk hevesen, ma, mielőtt
az álmos szemű ősz, frissen kacsint
a halványuló nyár színeire.
Szelíden, ismeretlenbe vágyva
megkopott parkokkal és otthonok
szürkült testével nem foglalkozva.
Hallgassuk az elmúlás dalát, mert
hűvösödő szimfónia veti
meg csatakos heverőjét mollnak.
Halkan, dúr hangjegyeket álmodik,
sokáig ölelő éj kezére,
és gyenge fények egére fekszik.
Várjuk hát a gyönyörű változást,
mert felébredt az ősz kitartása
nem vár tovább idő végszavára.
Szívvel, vágyának fátylát borítja
a felhevült napkorongra és a
lágy emberi szív dobbanására.
Törpilla, 2012. szeptember 2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése