Az ősz ecsetet vett kezébe,
bár lángol még a Nap hevébe.
Időz kicsit a nyár, mint vendég,
de a dróton együtt a fecskék.
Villás farkuk egy irányba áll,
úgy trillázik a sok kismadár.
Sajnálják a nyarat, vége már!
A kis csapat lassan Délre száll.
A fecske fészek árván ásít,
felnőttek a kicsik, ez számít.
Mire elmúlnak a szeplőink,
úlból eljönnek a fecskéink.
Most dícsérjük, hogy víg a dal,
lágy szépsége égig magasztal.
Élvezzük a langyos estéket,
őrízzük meg a szép emléket.
Forrás:poet.hu
Tegnapi napnak, Kisasszony napjának szép elnevezése - Fecskehajtó kisasszony napja - arra utal, hogy ettől a naptól kezdve gyülekeznek, búcsúznak és kelnek útra a fecskék és más költöző madarak.
A hagyomány szerint egyes vidékeken ekkor kezdték el vetni a gabonát. Sok helyen a gazda megszentelte a vetőmagot. Tiszta ruhába öltözött, s menet közben senkihez sem szólt, vetés közben pedig tilos volt káromkodni. Miután végzett, magasra dobta a zsákot, hogy akkorára nőjön a gabona. Máshol az elvetendő búzát Kisasszony napjára virradóra kitették napkeltéig egy ponyvában a harmatra, hogy meg ne romoljon, meg ne dohosodjon. Úgy tartották, ha ezt a búzát a vetőmag közé keverik, megmentik az üszkösödéstől.
Sok helyen ez a nap a dióverés napja, és ekkor kezdik szedni a fűszerpaprikát is, majd rövid fonnyasztás után felfűzik, és felakasztva szárítják.
Sokfelé a cselédek szolgálatba állásának napja is volt. A pásztorok úgy tartották, Kisasszony napja figyelmeztetés, nemsokára deres lesz a határ, jönnek azok az "ember" végű, "nemszeretem" hónapok, melyek hidegebbek, komorabbak, mint a szeptember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése