Ott a kedves őszi
napsugárba kint,
gyümölcstől hajol meg
a fák ága mind.
Gazdagon, bőséggel
termett meg mindenik.
Hű kertészünk szíve
úgy örül nékik.
Az Úr Jézus fái
emberéletek.
Én is az ő kedves
fája lehetek.
Kertjébe fogadta
kicsiny életem,
S csupán egy a vágyam
azóta nekem:
Hogyha majd megérint
ősz hideg szele,
állhassak előtte
gyümölccsel tele.
Túrmezei Erzsébet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése