2012. 09. 30.

A csendről


"Mély és fontos jelentősége van annak, ha csendben vagyunk. Minél csendesebbek vagyunk, annál könnyebb ráhangolódnunk saját belső világunkra és arra a folyamatra , amiért akkor és pont ott, a csendet választjuk.

A csend több mint a tény hogy nem beszélünk, a csend a létezés egy állapota lehet." (Ismeretlen)


Sok csodálatos élményben lehet részed, amit nem tudsz megtapasztalni a csend állapota nélkül. A belső csend tartós állapotában megérti az ember a felmerülő nehézségeket, azok okait és rendezésük lehetőségeit. Ha képes vagy megteremteni magadnak a csend világát bárhol légy is, segít megoldásokat találni, a nehézségeket türelemmel viselni. Minden egyes elcsendesedéssel közelebb kerülsz a megoldáshoz bármilyen problémában, hiszen egy-egy ilyen elmélyüléssel közelebb kerülhetsz az Úrhoz, aki a megoldást, a megváltást hozza számodra.

Keresd az elcsendesedések lehetőségét bárhol légy is, mert segítenek megteremteni a harmóniát, belső békédet, ami lelki stabilitáshoz, testi gyógyuláshoz vezet.

Számomra ezek az elcsendesedések nem azonosak az agykontrollal, hiszen ott tudatosan gondolunk célokra, megoldásokra, - nevezzük bárhogy is - nap mint nap, mint egy mantrát mondogatjuk, vagy hallgatjuk. Az ilyen elcsendesedések során nem csak az izmaim ernyednek el, az agyam is teljesen üressé válik, nincsenek gondolataim, talán mélyebb is ez az állapot az alfánál. 

Nem tudom pontosan leírni, hiszen én ezekhez nem értek, csak tapasztalom a dolgokat és próbálom továbbadni, mert tudom, érzem, mennyire jót tesz velem. Más ember lettem általa. Türelmesebb, "csendesebb". Ha lazítok, napokat, heteket kihagyok, kezdek visszatérni,a régi énemhez, ami szinte azonnal érezhető megnyilvánulásaimban. 

Biztosan tudom, hogy annak ellenére, hogy magam vagyok, ha akarom állandóan csendben, ezt a másfajta csendet külön, akár naponta meg kell teremtenem magamnak. Ezek segítettek eddig életben maradni, viszonylag fájdalom nélkül élni. Lehet, hogy magyarázom esetleg félremagyarázom a nagy semmit, hiszen hozzáértő biztos tudja miről írok. Amit olvastam a meditációról, -  amikor pár évvel ezelőtt a betegség, az első rémület rávezetett, - az én csendjeimet nem 
sorolnám ebbe a  definícióba.  Ez más, ez valami belső béke, üresség, egy más állapot.

Ezekkel az elcsendesedésekkel érzem igazán, hogy az Úr velem van, segít engem és a Szűzanya oltalmaz. Ők voltak, akik segítettek rajtam és nem az orvosok...na jó, a sebészt kivéve a két műtétem során.
  Bezárt a csend


Bezárt a csend,
s Te bölcsen
hallgatsz idebent,
Uram...
Behunyt szemmel
követlek - keresem
utam,
de léptem még
bizonytalan...

Egy kósza vágy,
mint lágy érintés
a testen,
még mellém szegül
szárn...

Arany-Tóth Katalin 

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...