Már csitul az édes nyár - lassan elfárad,
Bár gyönyörű szemében még izzik a láng.
Langyos szellő fújja az üres utcákat,
Szikkadt levelektől serceg a verandánk.
A csendesen haldokló virágillatok
Még messzire szállnak - jajgatva és árván.
Ájult szirmokat siratnak a csillagok,
Álmodoznak némán a nyár édes álmán.
Zsibbasztó az őszi szél - galléron ragad.
Fülembe suttogja nyáresték búcsúját,
Üdvözöl gyorsan, majd sietve elszalad,
Gyengülő napsugár kísérgeti útját.
Öreg Ősz, piperkőc-tarka mivoltában,
Lebegteti a szép, színpompás kabátját.
Dölyfösen bandukol - dolga már fogytában,
Mezőre dobja a gyönyörű kabátkát.
Ökörnyálon reppen az esti nyugalom.
Rozsdás falevélen kövér béka pislog,
Légy sem reppen erre - ásít az unalom,
Fáradt tónak tükrén a holdsugár csillog.
Hamar jött az este - házakra ült csendben.
Még lanyha szellő az udvaron átsuhan,
Aranyló leveleket cipel a kertben,
Kalapját emeli - így köszönt Ősz uram.
Horváth Piroska
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése