Virágvasárnap

Jeruzsálemnek útja oly csodás,

Olyan gyönyörű, mint egy álmodás.

Lángolva süt a fénylő Nap hevet,

Nézi ez ünnepi, nagy sereget.

Virágok, ruhák tarka szőnyegén

Jár a dúsgazdag, a koldus-szegény.

Hozsannát kiált millió torok,

És mindannyian olyan boldogok!

Pálma hull, térdek mélyen hajlanak,

Amerre Jézus lassan elhalad.

Ujjongó szavak..., új virágeső...

Áldott a Király!... Áldott, aki jő!

Jeruzsálemnek útja csupa fény,

Virágvasárnap... régen várt remény...

Örömmámorban ül a nagy tömeg

Jézusnak egy utolsó ünnepet.

S míg minden virág elébe lehull,

Jézusnak lelke lassan elborul.

Látja előre a nagy végzetet

És megsiratja Jeruzsálemet.

Hervad a virág, mi letépve van,

A nagy tömeg is lassan elsuhan...

Virágvasárnap! Te szép! Te csodás!

Miért múltál el, mint az álmodás? 

* Kárász Izabella *

"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok..., 

és én megnyugvást adok nektek. "

(Máté 11,28)

"Pörgünk, mint a búgócsiga - mondta valaki -, azután felborulunk. Mert az is csak addig áll, míg pörög. Valóban ez jellemzi sokak életét: pörgés és kiborulás.

Nagyon felgyorsult az életünk. Szorít a megélhetés, sodornak az események, csábítanak a lehetőségek, s közben szétzilálódnak a kapcsolataink, elveszítjük egymást a nagy rohanásban, s megeshet, hogy útközben valahol elmarad a lelkünk is.

Jézus nagyon sokat dolgozott. Előfordult, hogy enni sem volt ideje (Márk 6,31). De amikor csak tehette, visszavonult az Atyával való csendes beszélgetésre, és elment egy-egy napra tanítványaival, hogy csak a lelkükkel és egymással foglalkozzanak.

Ebben a böjti időben ezt kellene megtanulnunk. Legyen mindennap egy kis idő, amikor nem mi tevékenykedünk, hanem Isten munkálkodik bennünk! Legyen minden héten egy nap, ami valóban az Úr napja! Engedjünk Jézus hívásának, aki ma is a megfáradtakat hívja magához, és megnyugvást, szó szerint: fellélegzést kínál nekik."

(Cseri Kálmán bácsi - református lelkipásztor)

Forrás