Nagycsütörtök

 Az utolsó vacsora emlékére szentelt nap, az Eucharisztia alapítása,
megemlékezés arról, hogy Jézus megmosta a tanítványok lábát.

"Vacsora közben kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik:
Vegyétek, ez az én testem.
Majd fogta a kelyhet, hálát adott, odanyújtotta nekik.
Mindnyájan ittak belőle. Ő pedig így szólt:
Ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak."
Márk, 14, 22-24

A nagycsütörtöki mise alatt elhallgatnak a harangok és csengettyűk, az orgona, s kezdetét veszi a gyász.

Eucharisztia - Oltáriszentség
Jézus a kenyér és bor színe alatt mint Isten és ember valósággal jelen van. Az Oltáriszentség a keresztfán végbevitt áldozat megújítása és folytatása.

NAGYCSÜTÖRTÖKÖN

A szél suhogva borzong

az olajfa lombokon.

A kanyargós úton, által az erdőn

tömöttsorú fáklyások jönnek.

Testemet ételül adtam,

véremet italul adtam,

könnyel mostam meg lábaitokat;

Mégis egyedül maradtam.

Hajnal-derengés borzong

a sötét lombokon.

Judás után, által az erdőn

sátánarcú fáklyások jönnek.

Testvéreim, tanítványaim!

Égignyúló kemény kereszten

holnap megölnek engem!

És ti alusztok, mélyen alusztok!

Dsida Jenő