2014. 03. 13.

Tőlem, csak ennyi telik....

...mivel se házam, se kertem Nem volt ez mindig így, de van, hogy meg kell alkudni. Mert már öregszel, már csak lézengsz egyedül benne, na meg már nem is bírsz vele. Nehezen, de meghozod a döntést, - bár a szíved sajog. - nincs mese, el kell adni! A szád mondja, de a szíved, a tudatalattid még görcsösen ragaszkodik. 4 év megy el az életedből, - ami alatt búcsúzhatsz, akár minden kőtől, téglától - mire sikerül eladni. Azt hiszed, hogy végre megkönnyebbülsz.....de még 10 év múltán is mindig oda álmodod magad, mert a gyökerek nem eresztenek. Életed tragikus, rossz és szép eseményeinek java ott zajlott és azok hozzád tartoznak, mint a szokásaid, rigolyáid, amiken már változtatni nem tudsz.

De vígasztal, hogy csicsergő madárkák a flaszter és a beton között is akadnak és van erkély is, min lehet virágocskákat is pátyolgatni, velük beszélgetni. Igaz az első emeleti minden évben kikezd veled, mert te a harmadikról öntöd nyakon következetesen. Ez nem igaz, meg különben is...az eső talán kikerüli?? Meg mi van a másodikkal??  Ja, azt már többször feljelentette, nem ment vele semmire, tehát már lerágott csont. Most 18-án lesz ötödik éve, hogy engem lehet cseszegetni. Mert ez egy külön világ - társasház, amit meg lehet szokni, amivel lehet dacolni, de el is lehet költözni. Nos én dacolok rendületlenül és locsolom a virágaimat. Lábujjhegyen, settenkedve, de igenis locsolom.

Bilder oder Fotos hochladen
 
 
Hogy honnan jöttek felszínre ezek a gondolatok? Itt barangoltam és egyszerre több kedves blogban is a fészekrakással, költözéssel, eladással, cserével vannak elfoglalva. Nem véletlen, hogy a tavasz az emberi életekben is a megújulás időszaka, a kikelet nagy elhatározásokat képes kihozni a két lábon járóból is.

8 megjegyzés:

Mamka írta...

Olyan szépen,igazán írsz!!!!Kérek még ilyeneket!:)
és ez a diavetítés!!!!Hát nem semmi! Gőzöm sincsen hogyan kell csinálni,csodállak!

G.Marta írta...

Drága Mónikám, semmi nagy durranás. A PhotoSpace csinálja, ingyér van, magyarul beszél hozzád, ha megakadsz, Mártát mindig hívhatod.De a viccccöt félretéve, tényleg nagyon egyszerű, csak bonyolultnak néz ki. Uncsikákról így könnyen tárolható, szép albumokat lehet csinálni.

Remélem kicsinyke már a gyógyulás útján halad!!♥♥♥

VRJúlia írta...

Nagyon szép:) )összességében.

Agnes. írta...

Nagyon szepen irtad tovabb Kedves Marta!vegulis ez az elet, orok valtozas!
Nagyon szep tavaszi napokat kivanok!:)

mancoka kertje írta...

Mártikám, nagyon szép emléket állítottál a múltról, a régi házról, a siratni valóról. Ismerem ezt az érzést én is. Mi a szüleim házát adtuk el lassan már 20 éve, de nem bírom feldolgozni a mai napig sem.
Az ilyen lakótársaktól meg a jó Isten mentsen meg mindenkit! Csak locsolgasd tovább a növénykéidet és ne törődj a megjegyzéseivel!

G.Marta írta...

Drága Júlia, Ágnes és Mancókám!
Életemnek szinte minden rossz és szép emléke ahhoz a házhoz köt. Az azóta eltelt 10 év 3 helyen történt és ebből már a hatodik a betegségemmel, a leépülésemmel telik. De lehetnék sokkal rosszabbul is, de az Úr kegyelmes hozzám és még valamiért mindig ad időt nekem.

Legyen csodás, erőt adó tavaszias hétvégétek!! Ágnes, Nálad olvadjon a hó hamar, hogy a tulipánok mielőbb megtiszteljenek a fejecskéjükkel!!

apimami írta...

Nagyon szépen emlékeztél Mártikám!
Puszillak szeretettel!

G.Marta írta...

Drága Piroskám, nagyon köszönöm!!
Ölellek szeretettel!!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...