2014. 01. 28.

Én hívlak élni


Hallgasd meg mit suttog az élet,
élni hív újra meg újra téged.
Ne nézz vissza a sáros útra,
legyen előtted minden tiszta.

Emeld fel fejed, lásd meg a szépet
szemed kékjében égjen a fényed..
Lásd meg végre, hogy szeretnek
még akkor is, ha nevetnek,
hisz mosolyt te csalsz arcukra,
ismerj bennük magadra!

Soha ne bánd, ha fáj,
hisz erőre így találsz.
S mi most bánatot okoz
később nem lesz rá gondod.

Hidd el jól tudom, hogy fáj,
de hinnünk mindig muszáj.
Fogd a kezem, ha úgy érzed,
hogy szívedből kihull az élet.

Ne keresd már, hogy hol tévedtél,
ne sírj azon, mit meg nem tettél.
Gyere velem, én hívlak élni
vérző szívvel is remélni...
 
Dsida Jenő

2 megjegyzés:

Monika írta...

Mindig rácsodálkozom Dsida verseire!Azt hiszem,hogy ismerem,de áá! Ujabb gyöngyszemek bújnak elő.....

mancoka kertje írta...

Nagyon szép ez a vers! Köszönöm, hogy megosztottad velünk, mert eddig ezt nem ismertem.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...