2014. 01. 26.

Benéztem.....

...és elszégyelltem magam, mert eléggé elhanyagolom mostanában a blogomat, pedig nagy elhatározásaim voltak a megújításával kapcsolatban. Elég régóta nem is írtam magamról, így akit esetleg érdekelt, az sem lehet tájékozott elmaradozásaimat illetően.
Talán a legutóbbi kontrollnál írtam magamról, ami eredmény nagy elhatározásokra kényszerített. Áttértem(autodidakta módon) a makrobiotikus táplálkozásra, teljes mértékben lemondtam mindenféle hozzáadott édesítőről és minden állati fehérjéről (Allácskám, gyógyítóm tanácsára a kefírt kivéve). Bevezettem és hozzám képest igen lelkiismeretesen végeztem a napi testmozgást is, amit  én  inkább tornának látszó bohóckodásnak neveznék, amibe némi csakra masszírozás is vegyül. Szóval mindent összegezve, ez az amit önként, saját elhatározásból teszek magamért, mivel az orvosaim már lassan 3 éve kifogytak az ötletekből, mert a szokásos repertoár rajtam soha nem segített és a műtéti beavatkozás is kizárt.

 A karácsonyi kilengésemtől eltekintve, ezt - legnagyobb ámulatomra magam felé, - sikerült is tartanom. Ennek folyományaként az elmúlt csaknem 4 hónap alatt lefogytam 14,5 kg-ot   A célom nem ez volt, de ez számomra igen örvendetes mellékhatásként bekövetkezett.

Az elmúlt héten volt az újabb kontroll, aminek eredménye az áttétek kisebb (5-9 mm)növekedését mutatja, de a doktornő szerint ez egy aránylag jó lelet az időfaktort figyelembe véve. Sajnos ezt, szinte azonnal követően új, eddig nem tapasztalt fájdalmak jelentkeztek és vannak mind a mai napig. Ez más, mint a korábbi már megszokottak és erősebbek is annál, hogy elhanyagolhatóak vagy tűrhetőek lennének. Sajnos az itthon lévő fájdalomcsillapítók sem segítenek, csak az onkológustól várhatok ötletet az enyhítésre. Nem volt szándékomban nála személyesen megjelenni, csak e-mailben tájékoztatni az eredményről, de a kórság másképp intézkedett, így szerdán teszem nála tiszteletemet.

Mindent összegezve, mostanság nem igazán vagyok jól, a lelkemet sem sikerült még felráznom, mert úgy érzem, hogy az idő eljött és inkább a tényeket kellene elfogadnom, mint bármi eszközzel harcolni ellene. Február 1-én lenne 6 éve, hogy az első műtétemen túlestem és azok, akikkel együtt akkor felvettem a harcot a rák ellen, már mind elmentek közülünk, egyedül vagyok az élők sorában. Ennek tudatában készülök a hátralévő időmre, de nagy szükségem lenne egy pici, halvány reményre, hogy egyszer szépen, csendben elalszom, mert az Úr így szólít magához, vagy emberhez méltón fogom tudni végigcsinálni.


4 megjegyzés:

Monika írta...

Drága Mártám! Megríkattál...Úgy megölellek!!!!! Imádkozom érted,hogy teljesüljön az,ami a legjobb neked!!!!!Más ezt talán nem érti de tudom,hogy te igen.
A játékkal ne törődj, én sem szeretem őket.Csak nem akartam bántódást.De ez az utolsó.
Nagy szeretettel gondolok Rád!!!!M.

G.Marta írta...

Köszönöm drága Mónikám!♥

aranyperzsa írta...

Sok-sok szeretettel gondolok Rád! Elismerésem azért, amire képes voltál, hogy megtedd Magadért!
Én is azt kívánom, hogy teljesüljön az, ami Neked a legjobb! Nem kívánok erőt, mert azt gondolom, abból Neked nagyon sok van, tanulhatunk Tőled...

G.Marta írta...

Kedves ArtanyPerzsa, nagyon köszönöm!
Hidd el már nincs erőm, valamikor volt, de az már a múlté. Sajnos...

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...