Ez hiányzik...

Ha sorsom néha megtapos s bú fogja szívem át, elmondok egy csodálatos igéjű mély imát. Megnyugtató, áldott varázs árad belőle rám, s gyógyít a szent vigasztalás, míg mondogatja szám. S egyszerre nem fáj semmi sem, gond és bú nem sebez, sírok, hiszek s nehéz szívem oly könnyű, könnyű lesz.
(Áprily Lajos fordítása)

 ...nem tudok mostanában imádkozni, beszélgetni az Úrral. Elkezdem....eltévelygek, zaklatott vagyok.

Szerdán voltam az onkológusnál. Sajnos úgy néz ki, hogy nagy valószínűséggel egyszerre 3 helyen támad és még ott van a korábbról bent lévő, már két éve "alvó" negyedik is. Tudtam, hogy egyszer bekövetkezik, számítottam is rá, mégis letaglózott, hogy tényleg itt van.

Nincs értelme biopsziával meggyőződni arról, hogy rákos, vagy nem rákos, mert az lehet árthat, gyorsíthatja a folyamatot.  Így legalább  marad egy halvány remény, hogy hátha...mégse. Elmondta, hogy műtéti beavatkozás kizárt, (már 2 éve is az volt) mostanra többszörösen, mert két oldal között keresztbe nem vághatnak, egyenként meg nem bírnám ki. Kemónak, minden egyébnek sincs értelme, mert rajtam ezek eddig sem segítettek egy mm-t sem. Az elképzelésünk találkozott, mert nekem sem volt szándékomban ezekből bármelyiket végigcsinálni.

Azóta rengeteg mindent megnéztem, olvastam, meghallgattam. Egy káosz van a fejemben, amit várok, hogy ülepedjen. Kérem a Jóistent, hogy ezek között megtaláljam azt az egy utat, amivel emberhez méltón tudom
a hátralévő időmet megélni...egyelőre csak ennyit tehetek magamért.

Minden Kedves Olvasómnak derűs, szép napot kívánok!!