2013. 10. 19.

Engedtessék meg nekem, hogy....

...a magam módján itt emléket állítsak betegtársamnak, akivel kis különbséggel egy időben kezdtük a harcot a gyilkos 3 betűssel. Sajnos már csak ketten éltünk azok közül, akiket én is ismertem. Tudtuk, hogy azon az ösvényen jár, ahonnan nincs visszatérés. De erről képtelenség olyan valakivel beszélni, aki csupán 44 éves és reménytelenül sodródik a végzet felé, de talán fel sem fogja, vagy az utolsó percig reménykedik. Zita egy aggódó édesanya volt és a lányom iskolatársa, így gyermek korától ismertem. Nagyon sokat szenvedett, míg oda átért. Nem hagyott itt, csupán előre ment...
A Jóisten irgalmazzon zaklatott lelkének és adjon Neki örök nyugodalmat!!

2 megjegyzés:

Agnes. írta...

:( nagyon fiatal volt

Mammka írta...

Drága Márta! Ez a te blogod,így azt írsz bele,ami csak jólesik,mégha fájdalmas is......fejet hajtok az erőd és bölcsességed előtt!Ölellek!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...