2013. 10. 01.

Az Úr kezében a sorsom....

Pár napja UH kontrollon voltam, sajnos rossz eredményt kaptam. Új helyen, lehet több helyen nagy valószínűséggel ismét jelentkezett a félelmetes 3 betűs. A napokban  kénytelen vagyok megmutatni a fizimiskámat az onkológusnak. A döntés a hogyan továbbról az én kezemben van, mivel az ő terápiájuk az én esetemben a műtéteket kivéve még soha nem segített...sőt!!
Egyelőre a padlón vagyok, kapkodok...a helyes utat kéne megtalálnom, azzal felvállalva azt is, hogy esetleg rosszul döntök. Nem a haláltól félek, 67 éves leszek és önzés lenne, ha görcsösen ragaszkodnék az élethez, hiszen az elmúlt 5 évben sok fiatal sorstársamat elveszítettem. A testvéreim még 30 évet sem éltek! Én a szenvedéstől félek. Félek, hogy nem tudnám emberhez méltón viselni, de kábulatban sem szeretnék tengődni.

Fel nem adom, ennyivel tartozom magamnak, rengeteget segítő, aggódó gyermekemnek és a Mindenhatónak
A jövőben ha ritkábban jönnék, írnék, az azért lesz, mert az utamat járom...vagy keresem.

Ez a vers a közelmúlt éveiben már sokszor felrázott, erőt adott, álljon most is itt, mert minden csüggedőt inspirálhat:

Ne add fel..
Mikor a fájdalom és a kín felordít,
és az ég minden vihart ellened fordít,
mikor az útszéli faág arcodba csap,
és pokoli démonok tépik a hajad…
Mikor a reménytelenség leghűbb társad,
s nem jön a megváltás, hiába is vártad,
mikor a puszta lét is már csak büntetés,
mert hasztalan volt a hit, és a tüntetés…
Mikor azt hiszed, utadat végigjártad,
s remegő kezekkel vésed a fejfádat,
mert az erődet már fogyatkozni érzed,
és az elmúlás rozsdája marja vérted…
Mikor azt hinnéd, eljött az utolsó nap,
s fájó búcsúztatódra készül már a pap,
mikor már nincs erőd küzdeni az árral,
és úgy döntenél, elmész ezzel a nyárral…
Akkor gondolj azokra, kik hazavárnak,
és lágy mosolyodban egy világot látnak…
Gondolj azokra, kik igazán szeretnek,
akik veled együtt sírnak, és nevetnek…
Gondolj azokra, akiknek szívében élsz,
és gyengéden fogják a kezedet, ha félsz…
Gondolj azokra, kik érzik, mit te érzel,
s gyógyfűvel takarják sebeid, ha vérzel…
Gondolj azokra, kiknek a szavad áldás,
akiknek melletted lenni egy megváltás…

Mikor azt éreznéd, leomlott az erőd,
akkor meríts belőlük magadnak erőt!
Amikor a reményed meghalni látszik,
és lelked a kialudt tűz mellett fázik,
szeretet-hasábot tesznek a parázsra,
nem is kell túl sokat várnod e varázsra.
Ha félsz az éjszaka baljós hangjaitól,
zenét csalnak elő lelkük lantjaiból,
hogy elűzzék a félelmetes árnyakat,
melyek kiölnék belőled a vágyakat.
És mikor hited porrá zúzná az élet,
festenek tenéked egy gyönyörű képet!
Miattuk, általuk érdemes tán hinni,
reményed, álmaid velük tovább vinni!
Ha másért nem, miattuk érdemes élni,
és Istentől imádban új csodát kérni!

Ne add hát fel, míg van, kinek hiányoznál,
míg van egy fül, mi hallja, ha kiáltoznál!

8 megjegyzés:

Agnes. írta...

Nem is nagyon tudom mit lehet ilyenkor mondani, azon tul, hogy sok erot, energiat kivanok az utadhoz!!Nagyon szepen irtal egy ekkora bajrol.
Bizom benne, meg megfordithato minden, csak ne add fel kedves Marta!

olellek szeretettel!

mandala írta...

Szia, lehet hogy es erdekelni fog:
http://vimeo.com/channels/biologika

Flóra írta...

Összeszorult a szívem kedves Márta és a könnybe lábadt a szemem...
Csodállak...!
Imádkozok érted...
Az Úr legyen veled az utadon!!!!
Nagy ölelés!!!

Éva írta...

Ha nem is kommenteltem mindíg de be-be néztem hozzád hogy mi újság. Eddig örömmel láttam hogy más témákban írtál. Most nagyon sajnálom hogy megint ilyen aggodalomban telnek napjaid.Kívánok nagyon sok erőt és bízzál benne hogy rendbejön minden. Most lehet hogy lesz pár nap kellemetlenséged de aztán minden ismét jóra fordul, azért minél előbb menjél onkológushoz! Nagyon szép ez a vers minden sora. Jó egészséget kívánok sok szeretettel!

Angel írta...

drága Márta,sok erőt,és hitet kívánok neked ezen a nehéz úton!
sokan vagyunk veled,akik aggódó szeretettel ölelünk!

Mammka írta...

Drága Mártám! Most ,remélem érzed,teljes szívemből,nagy szeretettel átölellek!!!!Imádkozom érted,hogy megtaláld az útadat.Megértelek....

mancoka kertje írta...

Drága Mártikám! Mindig aggódva figyelem a bejegyzéseidet, és bíztam, bízom benne hogy Te kerülsz ki ebből a harcból győztesen. Így kell hogy legyen!!! Most is erőt ad neked ez a gyönyörű vers, és az, hogy van kiért folytatni a harcot! NE ADD FEL!!! Sokan vagyunk veled, és imádkozunk, hogy minél előbb visszatérj hozzánk és minden a régi lesz újra.
Gondolatban veled vagyok és küldöm az energiát.
Szeretettel ölellek Margó

G.Marta írta...

Kedves Mindannyian!
Nagyon köszönöm az együttérzést, a biztatást. Mandalának külön köszönöm a javaslatot, de ez az én esetemben megdőlt. Voltam NES terápián, ott rendesen kielemeztük, de ennek ellenére végig csináltam. Lehet, hogy segített, de valójában nem merném biztosra állítani. Mindenesetre az első műtétem óta eltelt csaknem 6 év és a III. stádiumú rákommal még itt vagyok. Ami most bekövetkezett, az előbb utóbb várható volt.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...