Megenyhült a nap hősége,
A lég könnyű, lágy-meleg:
Hull a harmat, illat árad,
Virágbimbók feslenek.
Mint a csendes éji szellő
A virágos bokrokat,
Mely a lelket hajtogatja:
Szelíd, szent a gondolat.
A nyugvó föld alkot, éltet,
Keble rózsákkal tele,
Mint anyának álma közt is
Emlőin függ kisdede.
Odafenn a csillagos menny, -
Oh, azok a csillagok...!
Lelkünk e szép nyári estén
Rajtok úgy elandalog!
Jártam a zajos világot,
Ösmerem jól csábjait:
S a természet lőn barátom,
Itt nyugodtam meg, csak itt...!
Tarts sokáig, édes érzés!
Jöjj el ismét, boldog est!
S én a zajgó nagyvilágot
Elfelejtem örömest!
(Tompa Mihály)
2 megjegyzés:
De szép ez a vers, még soha nem olvastam, mintha a mai esténket írná le! Köszönöm, nagyon jól esett olvasni.
Mártikám, kibírtuk a sivatagi nyarat! Eddig szép nyári estére még csak gondolni sem tudtunk. Most jöttem be és szippantottam jókorákat a hűs esti csendben. :) Szeretettel küldöm üdvözletemet a Nyugalomszigetünkről
Drága Sárikám, nyitva volt az ablak, így a szeretet-üdvözlet megérkezett!
Nagyon köszönöm!!! Pussszóka ♥♥♥
Megjegyzés küldése