Isten tenyerén

 Életem ott van Isten tenyerén, azért nem félek én.
Ezért van az, hogy bármi fáj nekem,
mosolyog a szemem.
Száz jajszó közt is bízom vakon, hitem föl nem adom.
Rám törhet ezer baj, veszély,
Isten így szól: "Ne félj!"
Miért és mitől félhetnék én Isten tenyerén?!
Uram, jó nekem itt lennem,
soha ne engedj más helyet keresnem!
(Ismeretlen)

Igen, ott vagyok...és most utam végét járva ismertem fel, hogy mindig is ott voltam. Akkor is ott voltam, amikor igazán mély gödörben éreztem magam. Amikor ugyancsak meg kellett küzdenem azért, hogy végre lássak kiutat, egy kis világosságot. Szeretett és óvott engem...életemen és gyermekemen kívül sok mindent köszönhetek az Úrnak..

Az élet végső szakaszát taposva már másképp gondolkodik az ember, ilyenkor teljesen más értelmet kaphat egy szó, egy mondat, vagy akár egy gondolat. De más jelentőséggel bírhat  egy emlék is.

Sok megválaszolatlan miértre mostanában kapom meg a választ. Kitől? Saját magamtól. Csupán azért nyer értelmet mostanában minden, mert felfogtam, megértettem és elfogadtam, hogy  minden nap ajándék és minden percét élvezni kell és meg kell köszönni, hiszen lehetne 100x, ezerszer rosszabb is.  Uram,  köszönöm mérhetetlen szeretetedet, kegyelmedet és oltalmadat!!!