Ma reggel hét és félkilenc közt, fehér köd ült a házak között. Befogva rövidre a távolt, s mit szemünk az alakból látott, alig volt az két-, háromszáz méter.
Valahol, láthatatlan szögben, ragyogva tűnő őszi zöldben a napfény felhő alávágott, a ködben is sárgán világlott,
s a dél jött őszi verőfénnyel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése