Azonban sokkal rosszabb otthon ülve rettegni attól, hogy valaki újra megbánt minket és fájni fog a szívünk, minthogy meglépjük ezt a félelmetes dolgot, amitől egyben sokat enyhülhet szorongásunk"
Ahol találtam:
Megöregedtem, egy-két tapasztalatot már szereztem és igen, vágyom rá, hogy őszinte lehessek, de úgy igazán és mindenkivel. Ez sajnos már az én életemben nem fog teljesülni, mert nem lehet mindenkivel őszinte az ember két okból:
van aki visszaél vele és van akinél kockázatot jelent, lehet elveszíted, mert nem biztos, hogy tetszeni fog neki, amit mondasz.
Van aki számára az őszinteség természetes, úgy születik, vagy ilyen környezet neveli. De ha mégsem, és igénye van rá, gyakorolhatja. Ha nem kap pofonokat miatta, idővel éppoly természetes lehet számára mint annak, aki ilyennek született.
Nagy baj, ha az ember a saját családi, vagy baráti környezetében nem lehet őszinte, mert kivel szemben legyen, ha velük sem lehet....
Nekem már nincs veszíteni valóm, ki fogom mondani, amit érzek és amit gondolok, mert ez a helyes....ne azért szeressen bárki, mert azt mondom, amit hallani akar.
Előbb utóbb úgyis lebuknék, mert magamat meg nem tagadhatom.
Akik most kezdik a nagy betűs életet, vagy már javában élik, ha nehezen is megy, igyekezzenek olyan embereket maguk köré gyűjteni, akikkel szemben maradéktalanul őszinték lehetnek és azok is azt várják el tőlük.
Sajnos a rokonait, családját, ebből a szempontból sem válogathatja meg az ember.
