Jó éjszakát!
Alszik már az utca, egy porszem sem moccan,
Szunnyad száz kis kavics, elnyúlva a porban.
Ásít magas templom, egy utolsót, hosszan;
Nyugodni tér aztán. (Látszik, Isten ott van.)
Szundít a nagy város, megolvadt a hangja,
Pihen a mező is, s minden szorgos hangya,
Ringanak a rózsák, mind egymást ölelve,
Horkol a sok fűszál, sötét földre dőlve.
Álomra tért ezer, aranycseppnyi csillag,
Elbódult a világ, minden szín és illat...
Földön hever ruhánk; ágyadban melegszünk,
Egymásba karolva, összeforrva testünk.
S egy álmot álmodunk, (szerelmünk elringat,)
Jó éjszakát, drágám! Aludj, mindjárt pirkad.
Farczádi Albert Csaba (Eszter ciklus)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése